Őrült száguldással vette kezdetét a meccs, ahol a védekezésre a nagy fejetlenségben sok idő és mód nem is maradt. A 6. percben már 3-4 volt az állás, miközben a győri szélsők, Vérten és Mravíková egyaránt hibáztak. Utóbbi helyét rövid idő után át is vette Orbán. A kontratámadások határozott befejezésébe lehetett ekkor bízni, Hornyák és Amorim több ilyet is bemutatott, a túloldalon pedig Kocsetova és Hmirova tette ugyanezt. 

A 11. percben már kettővel az oroszok mentek (6-8), de Spiridon először betalált, majd két büntetőt is kiharcolt, végül újra gólt szerzett. A 16. percben, 11-8-nál a Dinamo időt kért, amitől megint egy kis lendületet kapott a csapat, ami szerencsére nem tartott ki túl sokáig (24. perc: 14-11). Amorim szép találatokkal örvendeztette meg az ezúttal is fantasztikus hangulatot teremtő győri publikumot, és nagyban hozzájárult az ETO 18-13-as félidei vezetéséhez. 

Úgy tűnt, az ötgólos hátrány annyira sem hatotta meg a volgográdi szakmai stábot, hogy az öltözőbe vonuljanak az együttessel, inkább csak a pálya szélén sétálgatva várták a folytatást. A játékrész ötödik percéig a győri kapu bevétele sem sikerült Sztyepanováéknak, miközben a vendéglátójuk már nyolccal is vezetett (21-13). A zöld-fehérek egy rosszul sikerült szakaszon lendültek át, de az alatt is a kezükben tartották a biztos vezetést (49. perc: 26-19). 

A Dinamo mindent el akart követni a csúfos vereség elkerülése érdekében, külön embert állítottak Görbicz őrzésére is, de az 54. percben így is már tíz volt közte (30-20). Amorim egy lövés közben a vállát ért lökés miatt a kispadra kényszerült, de csapata ezután már a biztos győzelem tudatában nyugodtan pihentethette az átlövőt. Goncsarova az emiatt kapott kétperces kiállítását követően még kétszer betalált, de ennél több örömük már nem nagyon maradt az oroszoknak. Végeredmény: 36-23. 

Konkoly Csaba: Az első félidő nem igazán arról szólt, hogy mi irányítottuk volna a játékot, vagyis így lett volna, ha a kihagyott helyzeteinket belőjjük. Elég bosszantó volt viszont, hogy a kontratámadásokból lerohanásgólokat kaptunk. Összefüggést próbáltam keresni a két dolog között, és ezért nem tetszett a játékunk. A második játékrészben magunkhoz vettük a kezdeményezést, aztán megint visszaadtuk nekik, tehát lüktető játékot mutattunk. Ez mindaddig tartott, amíg el nem hittük, hogy jóval jobb állapotban vagyunk annál, hogy ilyen középgyors tempóban játsszunk. Amikor már nyolc-kilenc góllal el tudtunk lépni, akkor értük el azt a sebességet, ami az utóbbi időben minket jellemez. Próbáltam frissíteni a társaságot, mert erőltetni szerettem volna, hogy gyorsan játszunk. A kivédekezett támadásaik után erőltettük a lerohanásokat, és ezt nem mindig tudta végrehajtani az, aki pályán volt, másrészt pedig mivel ebbe a tempóba bele lehet fáradni, mindenképpen cserélnem kellett. Nem tudtunk róla, hogy ez zsinórban a tizedik győztes BL-meccsünk, de nagyon remélem, hogy nem szakad meg ez a sorozat!

handball.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés